A szuper high-tech túrázó rendelkezik az összes legújabb felszereléssel, a körülbelül 19 grammos, falatnyi méretűre csomagolható esőkabáttól kezdve a Gore-Tex bakancson át, amely ránézésre többe kerül, mint egy autó, egészen az olaszországi gyárban méretre szabott karbonszálas túrabotokig.
Jó esély van rá, hogy ez az ember az utazás előtt megnézett egy online listát a túrázáshoz szükséges felszerelésekről és kiegészítőkről, majd elment a legközelebbi outdoor-boltba, és nagyjából mindent megvett.
Nézd meg őket! Már napok óta túráznak a sárban, és rajtuk nem látszik semmi, mintha skatulyából húzták volna elő őket!
Az ilyen emberek mellett remekül lehet túrázni, mert ha valami elromlik, a hatalmas hátizsákjukban mindig ott van minden, ami a probléma megoldásához szükséges. Vissza kell ragasztani a cipődet? Nem probléma. Szükséged van egy dinoszaurusz alakú gipszre? Valamilyen okból kifolyólag, náluk van. Vízre van szükséged? Hoztak nyolc palackot.
Ezért nagyon szeretjük őket!
A spektrum teljesen másik végén a minimalista túrázó áll, aki szinte semmit sem visz magával a túrára.
Ez először akkor tűnik fel, amikor látod, hogy az egyetlen csomag, amit magával hozott, csak egy kisebb hátizsák.
Néhány nappal később aztán minden gyanúd beigazolódik, amikor csendes kíváncsisággal és némi csodálattal észreveszed, hogy négy napon keresztül ugyanazt a ruhát viseli, és csak az alsóneműt és a zoknit cseréli minden reggel.
A minimalistáknak azonban két fajtája van.
Az egyik a szuper tudós túrázó, aki már mindent látott, sok túrán volt már, és szereti alacsonyan tartani a felszereléseinek súlyát. Ők a túlélők, és tudják, mit csinálnak. Kevéssel is beérik.
A minimalista másik típusa a naiv, kissé beképzelt újonc, aki azt hiszi magáról, hogy túlélő, de valójában a végén az összes rágcsálnivalódat megeszi, és azon nyafog, hogy büdös a pólója, és élve felfalják a szúnyogok. Először gúnyolódni fognak a túrabotjaidon, majd végül az erdőben talált ágakból készített rögtönzött túrabotokat fognak használni...
A fotósok sokféle formában és sokféle szokással jelennek meg, de az közös mindegyikükben, hogy a kalandjukat a tökéletes kép utáni vadászat hajtja és alakítja, - akár a szelfik királyáról vagy királynőjéről van szó, aki a kilátóhelyekért túrázik, vagy azért, hogy bizarr komédiákat adjon elő a snapchat-barátainak, akár olyanról, aki komolyabban veszi a dolgot, és a nyakában hordja a Nikont, bárhová is megy.
A fotós általában eléggé megfoghatatlan jelenlétet mutat egy túrán, mert vagy előre rohan, hogy fotózzon, vagy letér az útról, hogy megtalálja a tökéletes pozíciót, vagy fél órával lemarad a többiek mögött, mert épp egy felvétel közepén van.
Azért általában miattuk senki nem panaszkodik, mert valószínű, hogy a társaság többsége az ő fotójukat fogja beállítani a Fb-profilképnek és háttérképnek...
A navigátor és a túravezető nem mindig ugyanaz a személy, bár általában hajlamosak egymásra találni, mert az amatőr navigátor valamilyen oknál fogva eredendően arra termett, hogy csoportokat vezessen, és végtelenül izgatja a dolog, hogy hogyan sikerül valakinek megtalálni az utat az erdőn/dzsungelen/hegyen keresztül és vissza.
A navigátor mindig magánál tart egy iránytűt és egy térképet - akár régimódit, akár digitálisat -, és nagyon büszke arra, hogy ismeri a domborzati térképek szimbólumait és azt, hogy merre vezet az útvonal, anélkül, hogy szüksége lenne a vezető segítségére. Emellett rengeteg olyan hiánypótló ténnyel rendelkeznek a helyi környékről, amit még a túravezetők sem tudtak, és valamiért borzasztó sokat tudnak a moháról...
A navigátor derűs, lelkes, és visszavágyik a felfedezések korába, amikor a világtérkép még hiányos volt.
Az ijesztően fitt újoncok azt állítják, hogy még sosem túráztak, de láthatóan nagyon-nagyon jó formában vannak. Azt is mondják, hogy nem járnak edzőterembe sem, bár a jógát, a pilatest minden szabad percükben gyakorolják és szigorú diétát követnek.
Tanulmányozták a különböző légzéstechnikákat, és hatalmas tudásbankkal rendelkeznek a testgyakorlatokról és a spirituális törekvésekről, és más olyan dolgokról, amelyekről fogalmad sem volt, hogy léteznek, és mint ilyenek, úgy tűnik, ők a világ legjobb túrázói is. Ami teljesen igazságtalan.
Nem zavarja őket a rekkenő hőség, a dermesztő hideg, a zuhogó eső vagy az orkán erejű szél, nem csípik meg a helyi szúnyogok, és képesek egy egész éjszakát átaludni egy ócska függőágyban,... és úgy tűnik, hogy nem is izzadnak... Szóval egyre erősödni fog benned a gyanú arról, hogy az ijesztően fitt újoncok tulajdonképpen robotok.
De nem fogod tudni megkérdezni őket, mert túl messze lesznek a túrázó csoport előtt, és mire a táborba érsz, már megették a vacsorájukat és elmentek meditálni...
(Az írás alább folytatódik...)
