A legtöbb Madeirára látogató előbb vagy utóbb egy levadatúrán köt ki.

A Levadák csatornák és vízvezetékek rendszere, amelyeket azért építettek, hogy a sziget közepén található, nagy mennyiségű csapadékot adó hegyekből a part menti mezőgazdasági területekhez vezessék a vizet.

Bármerre megyünk a szigeten, mindenütt hallunk ezekről a zseniális, mesterséges öntözővízfolyásokról, amelyek a zöld domboldalakon kígyóznak. Az első levadákat már a 15. században megépítették, alig néhány évvel a sziget benépesítését követően, de a legtöbb madeirai levada a háború után készült. Annak idején a sziklát csákányozó és kalapáló emberek kézzel vágták ki és vájtak mélyedést a tömör bazaltba, miközben kötelek végén lógtak, vagy függesztett himbálódzó vesszőkosarakból hajoltak ki.

A levadák menti területet afrikai szerelemvirágokkal, liliommal és hortenziákkal ültették be, hogy lágyítsák azok karakteres megjelenését - ez volt a kényelmi parkosítás korai formája. A szigetlakók büszkélkednek a levadák szépségével, hatalmas kiterjedésükkel, ugyanis azok összesen közel 2300 km-t tesznek ki a kevesebb mint 65 km hosszú szigeten.

Ma a levadák mentén lenyűgöző túraútvonalak kígyóznak a hegyoldalba vájt keskeny hasadékokon, vízesések, alagutak sorozatán, és sziklák peremén keresztül, ahonnan fenséges kilátás tárul elénk a zöld hegygerincek és lejtők, vagy a kék Atlanti-óceán képében. Az utak többnyire rendkívül keskenyek és a meredek sziklafalba kapaszkodnak, és helyenként csak egy kerítés választja el az embert az akár 300 m-es szakadéktól...