Ez utóbbit elkápráztatta Hina szépsége és megérintette a története, ezért megfogta a fiatal nő egyik hajszálát, és azzal kihalászta a közeledő angolnaherceget, majd feldarabolta és levelekbe csavarta a fejét.

De az mielőtt elpusztult volna, így kiáltott Hina-hoz: "Egy nap, majd meglátod, hogy Te és mindenki, aki gyűlöl engem, remegve fogja várni, hogy engem csókolhasson".

Hiro az angolna fejét Hiná-ra bízta, majd azt mondta neki:

"Hina, szépséges lány, visszatérhetsz a családodhoz, és ott elpusztíthatod ezt a fejet, de vigyázz, hogy addig nehogy letedd a földre, mert akkor az angolna átka valóra válik!"

Hazafelé menet a gyönyörű fiatal lány és kísérői elfáradtak, és úgy döntöttek, hogy megfürdenek a folyóban, megfeledkezve Hiro isten figyelmeztetéséről.

Erre földre helyezett angolna feje bekúszott a talajba, és belőle egy óriási fa nőtt ki, amelynek hosszú törzse éppen olyan volt, mint egy hatalmas angolnáé, és amelynek lombja egy bozontos kobakhoz hasonlított... - ezzel megszületett a kókuszpálma.

Ezt látván az istenek megparancsolták Hinának, hogy maradjon ennek a folyónak a közelében a pálma őrzőjeként, hogy senki még csak ne is érhessen hozzá a teremtményhez.

Egészen addig minden jól is működött, amíg egyszer szörnyű szárazság nem sújtotta a földeket, és minden kiszáradt, csak a kókuszpálma állt ellen az égető napsütésnek, és teremte gyümölcseit. Így aztán, mivel az emberek szomjaztak a friss, lédús csemegére, az istenek tiltása ellenére is leszedték a kókuszt a fáról.
De még mielőtt nekikezdhettek volna, a gyümölcsökön lévő 3 sötét foltban, az angolna szemei és szája jelent meg egy pillanatra, amikor az emberek epekedve rácuppantották az ajkukat, hogy részesüljenek a frissítő nedűből. És ahogy a többi ember, úgy Hina is ezt tette...

És ezzel az angolnák hercegének jóslata valóra vált...